Soltra Elemér
Festőművész / Painter
Életrajz
1922-ben született Jákó községben, ahol édesapja néptanító
volt. Művészi tehetségét a Jákón birtokos Neogrády Antal
festőművész fedezte fel. A gimnázium első három osztályát
Kaposváron végezte, majd a csurgói gimnáziumban érettségizett.
A Képzőművészeti főiskolát 1941-ben kezdte el, ahol Kandó
László volt a vezető tanára. 1943-ban behívták katonának,
hadifogságba került, ahonnan 1946-ban szabadult. A főiskolán
1948-ban szerzett rajtanári diplomát. Kaposváron tanított,
1951-ben költözött Pécsre. 1952 és 1957 között a Tanárképző
Főiskolán tanított, innen azonban 1956-os tevékenysége miatt
eltávolították. 1957-től 1966-ig a Leőwey Gimnázium rajtanára,
majd visszakerült a Tanárképzőre, ahol 1972-től 1982-ig,
nyugdíjazásáig volt tanszékvezető tanár.
Művészi életművének korai időszakát a szocreál jellemezte, számos bányász témájú képet festett. 1956-ban Gádor Emil festőművésszel közösen készítették el a meszesi általános iskola freskóját. 1961-ben a pécsi Uránvárosi legényszállóban „Irodalom” és „Zenélők” címmel figurális mozaik munkákat alkotott.
Soltra Elemér absztrakt festői életműve egy rövid periódus terméke az 1960-as évek végéről és az 1970-es évek elejéről. Ezeknek az alkotásoknak együttes koncentrált erejét szórványos, alkalmi bemutatásuk idején nem növelte, hanem legyengítette a művész sokirányú művészi munkássága, melynek kontextusában megjelentek. A szocreál és realisztikus rajzok, akvarellek, rézkarcok, freskók, mozaikok és festmények, majd később a legnagyobb hangsúlyt kapott érmék és plakettek miközben a képzőművészeti kreativitás technikailag kvalitásos sokoldalúságát jelezhették, voltaképpen szétszórták – a minden stílusirányzatot adaptáló rajtanári hivatással együtt – absztrakt festményeinek magas színvonalú, az életműből önállóként kiemelhető energiáit.
Soltra absztrakt képeinek lehetőségét és legfőbb inspirációját – akárcsak pályatársának Bizse Jánosnak – Martyn Ferenc hatása jelentette, mely közvetlenül megjelenik a Kő és víz sorozat képein, ahol a természetből vett motívumokat imitáló foltfestés statikus és dinamikus ellenpólusaival utal a biomorf alakzatokkal komponáló mesterre. Az Útirajzok sorozat konstruktivista művei, még ugyancsak Martynra visszanéző, olyan harmonikus egyensúlyi állapotok, melyeknél a geometrikus elemek kemény éleit festőien lágyítják a statikus forma- és színkompozícióik. Soltra absztrakt művészetének legjelentősebb, autonóm – egy nemzetközileg is elismertté lehetett volna félbehagyott életmű – darabjai azok a fekete és fehéren világos színek drámai kontrasztjára alapuló képek, melyeken egymásra halmozott, préselt, gyűrődő, tömörített motívumok katasztrófapillanatait látjuk. Az absztrakció itt önnön eredeteként dekonstrukcióként, a formák „széttöréseként” érti meg önmagát, s a konstruktív képek elnyújtottan nyugodt hosszú időtartama helyett rövid felvillanások megörökített epifániája látszik.
1972 után már csak szórványosan, alkalomszerűen fest. 1973-ban tagja a Pécsi Grafikai Műhelynek, ahol néhány jelentős művészi színvonalú, a magyar képzőművészetben szinte egyedülálló absztrakt rézkarcot alkot a fentebb említett drámai kontrasztokra alapuló, dekonstrukciós műtípus formai kereteiben. Életművének ez a része, akárcsak absztrakt festészete sajnálatosan félbeszakadt. Érdeklődése ezután az éremművészet felé fordult.
1982-ben jelent meg A rajz tanítása című könyve a Nemzeti Tankönyvkiadó kiadásában, melyet Tudományos Akadémiai díjjal és Kiadói nívódíjjal tüntettek ki.
Anghy András
Művészi életművének korai időszakát a szocreál jellemezte, számos bányász témájú képet festett. 1956-ban Gádor Emil festőművésszel közösen készítették el a meszesi általános iskola freskóját. 1961-ben a pécsi Uránvárosi legényszállóban „Irodalom” és „Zenélők” címmel figurális mozaik munkákat alkotott.
Soltra Elemér absztrakt festői életműve egy rövid periódus terméke az 1960-as évek végéről és az 1970-es évek elejéről. Ezeknek az alkotásoknak együttes koncentrált erejét szórványos, alkalmi bemutatásuk idején nem növelte, hanem legyengítette a művész sokirányú művészi munkássága, melynek kontextusában megjelentek. A szocreál és realisztikus rajzok, akvarellek, rézkarcok, freskók, mozaikok és festmények, majd később a legnagyobb hangsúlyt kapott érmék és plakettek miközben a képzőművészeti kreativitás technikailag kvalitásos sokoldalúságát jelezhették, voltaképpen szétszórták – a minden stílusirányzatot adaptáló rajtanári hivatással együtt – absztrakt festményeinek magas színvonalú, az életműből önállóként kiemelhető energiáit.
Soltra absztrakt képeinek lehetőségét és legfőbb inspirációját – akárcsak pályatársának Bizse Jánosnak – Martyn Ferenc hatása jelentette, mely közvetlenül megjelenik a Kő és víz sorozat képein, ahol a természetből vett motívumokat imitáló foltfestés statikus és dinamikus ellenpólusaival utal a biomorf alakzatokkal komponáló mesterre. Az Útirajzok sorozat konstruktivista művei, még ugyancsak Martynra visszanéző, olyan harmonikus egyensúlyi állapotok, melyeknél a geometrikus elemek kemény éleit festőien lágyítják a statikus forma- és színkompozícióik. Soltra absztrakt művészetének legjelentősebb, autonóm – egy nemzetközileg is elismertté lehetett volna félbehagyott életmű – darabjai azok a fekete és fehéren világos színek drámai kontrasztjára alapuló képek, melyeken egymásra halmozott, préselt, gyűrődő, tömörített motívumok katasztrófapillanatait látjuk. Az absztrakció itt önnön eredeteként dekonstrukcióként, a formák „széttöréseként” érti meg önmagát, s a konstruktív képek elnyújtottan nyugodt hosszú időtartama helyett rövid felvillanások megörökített epifániája látszik.
1972 után már csak szórványosan, alkalomszerűen fest. 1973-ban tagja a Pécsi Grafikai Műhelynek, ahol néhány jelentős művészi színvonalú, a magyar képzőművészetben szinte egyedülálló absztrakt rézkarcot alkot a fentebb említett drámai kontrasztokra alapuló, dekonstrukciós műtípus formai kereteiben. Életművének ez a része, akárcsak absztrakt festészete sajnálatosan félbeszakadt. Érdeklődése ezután az éremművészet felé fordult.
1982-ben jelent meg A rajz tanítása című könyve a Nemzeti Tankönyvkiadó kiadásában, melyet Tudományos Akadémiai díjjal és Kiadói nívódíjjal tüntettek ki.
Anghy András
Díjak
Kiállítások
Művek közgyűjteményekben
Eszéki Galéria, Eszék
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Lahti G. (FIN)
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.