Füzesi H. Zsuzsa
Keramikus művész / Ceramic artist
Életrajz
"A Védák, India legöregebb irodalmi emlékei szerint a világmindenség rezgés. A rezgő mező minden információt magában foglal: harmatos pókhálóhoz hasonlítható, amely a tér minden irányába végtelenül terjed. A háló a harmatcseppek szövedéke, amelyben minden egyes csepp a többi visszaverődése. Indra hálója leírható az univerzum holografikus képeként, amelyben a legkisebb fénysugár is az egész mintázatát tartalmazza: az egyetemes tükröződik az egyszeriben, miközben minden egyedi létező fenntartja önálló, de nem különálló jellegét. A hálót átható éteri légkört az ősi jógik Akashának nevezik. A védikus tanításokban Akasha maga a tér. A tér és azt kitöltő minden anyagi elem elválaszthatatlan, és egyidejű rezgéssel létezik.Az Akasha fogalmát a természettudomány nyelvére a káoszelmélet fordítja le: a metafizikus gondolkodás sejtései itt matematikai egyenletekkel leírható formában jelennek meg. A kaotikus viselkedés az egyszerű, nemlineáris, determinisztikus rendszerekben mint objektív véletlen lép működésbe. Edward Lorenz pillangóhatása értelmében a kezdőfeltételek egészen apró eltérései idővel óriási különbségekké lesznek. A kaotikus állapotok geometriai ábrázolása a különös attraktor, a rendszer viselkedését hosszú távon mutató geometriai forma segítségével történik.
A fraktálok tört dimenziójú, kaotikus attraktorok. A fraktálok a természet mintázatait matematikai képletekkel képezik le. Önhasonlóak, struktúra-ismétlők: olyan formák, amelyek valamilyen módon az egészhez hasonló részekből állnak, azt a végtelenségig tagolják. Felfedezőjük, Benoît Mandelbrot bizonyos egyszerű matematikai egyenletek végtelen sokaságát jelenítette meg számítógépe képernyőjén, geometrikus vizualizációk formájában.
Tudásom szerint az önhasonlóság egyetemes érvényű, habár a valóságban minden szellemi és anyagi létező nemlineáris dinamikája különböző mintázatokat hoz létre. Úgy érzékelem, hogy minden olyan szerkezetet és formát vesz fel, és úgy alkalmazkodik a változásokhoz, hogy megmaradhasson. Ez az evolúció, az anyag fennmaradását szolgáló, mindenben jelen levő, közös, általános „akarat”.
Alkotói munkámban egy tárgy felépítéséhez egyetlen választott mintázat iterációit követem: különböző téri irányokhoz igazítva ezt újra és újra megismétlem. Az önhasonló mintázatban a mérettartományok szimmetriája is testet ölt. Ahogyan a forma az általam elképzelt térhez idomul, úgy változik volumene. Ezzel az egyszerű módszerrel komplex formák sokfélesége jön létre. Bár minden forma azonos rendszerben épül, egyes faktorok megváltoztatása, mint az ismétlődő elem formája, az alap plasztikai kiképzése, téri irányok alakítása — mindig új tárgyi minőséget hoz létre. Alkotói szándékom az agyagásvány mikro-méreteiben rejlő belső tulajdonságainak makroméretekben történő megjelenítése, és ezen tulajdonságok beágyazása egyfajta fraktálgeometriai rendszerbe. Az agyagásvány alkalmas farktál-formációk modellezésére, méghozzá úgy, hogy saját belső szerkezetének nemlineális dinamikáját, instabil mozgását is visszatükrözi a kialakított formákban.
Az agyag “formátlan” tömege finom kristályszerkezetet takar, aminek rácsaiban vízmolekulá feszülnek. A rács lamelláiban áramló víz energiája tartja össze a masszát. A víz molekuláris szinten megőrzi a benne létező szerves életformák emlékét. A víz információ-felvevő és -szállító képessége arra utalhat, hogy az agyag emlékezetét a kristályaiba zárt, és megmunkálásához hozzáadott víztől kapja. Mai tudásom és hitem szerint a massza munka közben hatással van a tudatomra. Emlékezete átruház egy bizonyos, megtanulandó szemléletet, amit a görög filozófia agapé — szeretet néven ismer. Értelmezésem szerint ez a minden életformát átható és fenntartó, akaratlagos, egységes önzetlen szeretet. Ennek az emberi agyunk számára matematikai és geometriai értelemben is leképezhető sajátossága a mindenhol jelenlévő fraktalitás. Ez a matematikai formula egyfajta teremtői ujjlenyomat, amit a magam módján interpretálva az agapé gyakorlására használok.
Az anyaggal végzett munka jóval több a természeti jelenségek optikai érzékelésénél és láttatásánál. Bensőnkről rendelkező tudásunk által alkotásunk eredménye túlléphet fizikai jelenségének képén. Ez a láttató internalizáció, bensővé tétel átvezethet egy metafizikainak is nevezhető gondolati és cselekvéssorozatba, amelyben az optikai és fizikális kapcsolat a másik anyaggal az érzékszerveken túlmutató, rezonáns viszonyt hozhat létre. Nevezhetjük ezt belső látásnak is."
Füzesi Zsuzsa (1953, Nagymányok): A Magyar Iparművészeti Főiskola (ma MOME) porcelántervező szakán végzett, tanulmányai során designnal és építészeti kerámiával is foglalkozott. Doktoriát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte meg. Háromszor vett részt az Országos Kerámia Biennálén, XII-en harmadik a XIII-on különdíjjal a XIV-en pedig első díjjal honorálták. Művei olyan közgyűjteményekben is megtalálhatók, mint az Art of Woman Museum, Washingtonban vagy az Iparművészeti Múzeum, Budapesten. Munkásságától távol állnak az elaprózott miniatűr tárgyak, nagyméretű plasztikái és a belőlük áradó különleges aura domináns, ugyanakkor képes alkalmazkodni a térhez. A művészt erőteljesen foglalkoztatják különböző ősi fazekaskultúrák, mint a mezopotámiai az indián a babilóniai vagy a görög.
Pécsett és Svájcban él. A főiskolán a porcelánszak mellett designnal és építészeti kerámiával foglalkozik, majd tanulmányai befejeztével elsősorban raku-égetési technikával dolgozik. Később edényeit, centrális helyzetükből kimozdítva, lábakra állítja, az így létrejövő pszeudó-edényeket, mint egy-egy személyes történet vagy emlék “hordozóját”, Szellemtartónak vagy Lélektartónak nevezi el. Következő sorozatának szürreális alakjai az emberben is élő ősi ösztönvilág lényei. Régi korok fazekaskultúrái, így az indián, a mezopotámiai, a babilóniai, az archaikus görög kultúra formavilága egyaránt nagy hatást gyakorol művészetére. A doktori képzés alatt átformálódik alkotói világa. Tárgyai építésekor az önhasonlóságot, a mérettartományok szimmetriáját (fraktál-geometriai alaptulajdonságait) tartja szem előtt, a formák külső megjelenése helyett a mikrovilág felépítésére támaszkodó, szerkezeti kapcsolatokkal kezd el foglalkozni.
1974–1979: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Schrammel Imre. 1996–1998: » DeForma Alapítvány, Siklós. 1980–1981 között a pécsi Művészeti Szakközépiskola kerámia szaktanára. 1980-tól rendszeresen vesz részt a Pécsi Országos Kerámia Biennálékon. 1990-től a Siklósi Kerámia Alkotóház művészeti vezetője. 1981-től önálló művész, a » Terra csoportnak megalakulása óta (1992) tagja. 1997–2000: Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar DLA képzés, témavezető: Schrammel Imre, 2008: Doktormunka: Anyagérzet – Anyagszerűség, Doktori Oklevél.
A fraktálok tört dimenziójú, kaotikus attraktorok. A fraktálok a természet mintázatait matematikai képletekkel képezik le. Önhasonlóak, struktúra-ismétlők: olyan formák, amelyek valamilyen módon az egészhez hasonló részekből állnak, azt a végtelenségig tagolják. Felfedezőjük, Benoît Mandelbrot bizonyos egyszerű matematikai egyenletek végtelen sokaságát jelenítette meg számítógépe képernyőjén, geometrikus vizualizációk formájában.
Tudásom szerint az önhasonlóság egyetemes érvényű, habár a valóságban minden szellemi és anyagi létező nemlineáris dinamikája különböző mintázatokat hoz létre. Úgy érzékelem, hogy minden olyan szerkezetet és formát vesz fel, és úgy alkalmazkodik a változásokhoz, hogy megmaradhasson. Ez az evolúció, az anyag fennmaradását szolgáló, mindenben jelen levő, közös, általános „akarat”.
Alkotói munkámban egy tárgy felépítéséhez egyetlen választott mintázat iterációit követem: különböző téri irányokhoz igazítva ezt újra és újra megismétlem. Az önhasonló mintázatban a mérettartományok szimmetriája is testet ölt. Ahogyan a forma az általam elképzelt térhez idomul, úgy változik volumene. Ezzel az egyszerű módszerrel komplex formák sokfélesége jön létre. Bár minden forma azonos rendszerben épül, egyes faktorok megváltoztatása, mint az ismétlődő elem formája, az alap plasztikai kiképzése, téri irányok alakítása — mindig új tárgyi minőséget hoz létre. Alkotói szándékom az agyagásvány mikro-méreteiben rejlő belső tulajdonságainak makroméretekben történő megjelenítése, és ezen tulajdonságok beágyazása egyfajta fraktálgeometriai rendszerbe. Az agyagásvány alkalmas farktál-formációk modellezésére, méghozzá úgy, hogy saját belső szerkezetének nemlineális dinamikáját, instabil mozgását is visszatükrözi a kialakított formákban.
Az agyag “formátlan” tömege finom kristályszerkezetet takar, aminek rácsaiban vízmolekulá feszülnek. A rács lamelláiban áramló víz energiája tartja össze a masszát. A víz molekuláris szinten megőrzi a benne létező szerves életformák emlékét. A víz információ-felvevő és -szállító képessége arra utalhat, hogy az agyag emlékezetét a kristályaiba zárt, és megmunkálásához hozzáadott víztől kapja. Mai tudásom és hitem szerint a massza munka közben hatással van a tudatomra. Emlékezete átruház egy bizonyos, megtanulandó szemléletet, amit a görög filozófia agapé — szeretet néven ismer. Értelmezésem szerint ez a minden életformát átható és fenntartó, akaratlagos, egységes önzetlen szeretet. Ennek az emberi agyunk számára matematikai és geometriai értelemben is leképezhető sajátossága a mindenhol jelenlévő fraktalitás. Ez a matematikai formula egyfajta teremtői ujjlenyomat, amit a magam módján interpretálva az agapé gyakorlására használok.
Az anyaggal végzett munka jóval több a természeti jelenségek optikai érzékelésénél és láttatásánál. Bensőnkről rendelkező tudásunk által alkotásunk eredménye túlléphet fizikai jelenségének képén. Ez a láttató internalizáció, bensővé tétel átvezethet egy metafizikainak is nevezhető gondolati és cselekvéssorozatba, amelyben az optikai és fizikális kapcsolat a másik anyaggal az érzékszerveken túlmutató, rezonáns viszonyt hozhat létre. Nevezhetjük ezt belső látásnak is."
Füzesi Zsuzsa (1953, Nagymányok): A Magyar Iparművészeti Főiskola (ma MOME) porcelántervező szakán végzett, tanulmányai során designnal és építészeti kerámiával is foglalkozott. Doktoriát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerezte meg. Háromszor vett részt az Országos Kerámia Biennálén, XII-en harmadik a XIII-on különdíjjal a XIV-en pedig első díjjal honorálták. Művei olyan közgyűjteményekben is megtalálhatók, mint az Art of Woman Museum, Washingtonban vagy az Iparművészeti Múzeum, Budapesten. Munkásságától távol állnak az elaprózott miniatűr tárgyak, nagyméretű plasztikái és a belőlük áradó különleges aura domináns, ugyanakkor képes alkalmazkodni a térhez. A művészt erőteljesen foglalkoztatják különböző ősi fazekaskultúrák, mint a mezopotámiai az indián a babilóniai vagy a görög.
Pécsett és Svájcban él. A főiskolán a porcelánszak mellett designnal és építészeti kerámiával foglalkozik, majd tanulmányai befejeztével elsősorban raku-égetési technikával dolgozik. Később edényeit, centrális helyzetükből kimozdítva, lábakra állítja, az így létrejövő pszeudó-edényeket, mint egy-egy személyes történet vagy emlék “hordozóját”, Szellemtartónak vagy Lélektartónak nevezi el. Következő sorozatának szürreális alakjai az emberben is élő ősi ösztönvilág lényei. Régi korok fazekaskultúrái, így az indián, a mezopotámiai, a babilóniai, az archaikus görög kultúra formavilága egyaránt nagy hatást gyakorol művészetére. A doktori képzés alatt átformálódik alkotói világa. Tárgyai építésekor az önhasonlóságot, a mérettartományok szimmetriáját (fraktál-geometriai alaptulajdonságait) tartja szem előtt, a formák külső megjelenése helyett a mikrovilág felépítésére támaszkodó, szerkezeti kapcsolatokkal kezd el foglalkozni.
Díjak
Kiállítások
Fontosabb kiállítások 2005-től
SZIMPÓZIUMOK
MŰVEK KÖZGYŰJTEMÉNYEKBEN